Nem csak a németeket, de a svájciakat is a pontosság megszállottjaként ismerik, s számos urban legend szól az idő fontosságáról. Vajon igaz-e, hogy a svájciak olyan pontosak, mint az óráik?
Tipikus Zürich - templom, óra, szökőkút
Kiutazásom előtt számos blogon olvastam, hogy igen, itt tényleg működik a pontosság, hisz Svájcban az egyik legnagyobb érték az ember ideje, így senki nem várat meg senkit. Megérkezésem napján a vonatunk pár percet késett, ami konkrétan kisebb tömeghisztériát okozott, hisz ez elfogadhatatlan csúszásnak minősül. Ebből következtethetünk tehát arra, hogy itt igenis minden óraműpontossággal működik az esetek túlnyomó részében, bár persze kisebb balesetek, eltérések, csúszások itt is előfordulnak. Na de ahogy ezeket a szituációkat kezelik, az a nem mindegy...
Ezen a ponton jegyezném meg, hogy Zürich eddig tapasztalataim alapján az órák városa is lehetne, hisz minden buszmegállóban, téren, hivatal-bevásárlóközpont-templom falán van egy-egy óra. Mielőtt valaki megkérdezné, igen működnek és percre pontosak.
Az első héten a vonat feldolgozhatatlan késését nagy nehezen megemésztettem és már jött is az újabb hideg zuhany, hisz a pénteki napon 4 (!!!) percet késett az egyik helyijárat. Persze a megállóban várakozók sem értették a dolgot, mindenki nézegette az útat, na meg persze az óráját, majd a délutáni csúcsforgalomban végre megérkezett a busz, ahol egyből hangosbemondón elnézést kértek, illetve a csatlakozásokat lekésőknek már sorolták is az információkat a következő járatokról, átszállási lehetőségekről. Amúgy a tömegközlekedési eszközökön általában mindig több kijelző is van (legalábbis amikkel eddig én utaztam, azokon mind volt) ami nem csak a következő megállót, de az az utáni hármat is mutatja, felhívja a figyelmet az átszállási lehetőségekre, egy óra mutatja a pontos időt és persze azt is, hogy melyik megálló éppen hány percnyire van tőlünk. A varázslat azonban az, hogy ezek nem a hazai Futár kijelzőkhöz hasonlók - amik mindent mutatnak, csak a tényeket nem - ez itt tényleg működőképes dolog. Tehá a tömegközlekedés működőképes.
A buszmegálló jegyautomatája is mutatja a pontos időt
A boltok nyitása mindenütt szép nagy számokkal és betűkkel fel van tüntetve, pontosan nyitnak és pontosan zárnak, ám a hazai megszokásoktól eltérően itt a vásárlók nem állnak sorban már nyitás előtt az ajtónál és nem kell őket kidobni záráskor sem. Egyszóval az eladók időben nyitnak és zárnak, cserébe a vásárlók is tisztelik azt, hogy mennyi idejük is van a vásárlásra.
Na és akkor jöjjön a bürokrácia, ami otthon az igazi feketeleves. Szerencsére eddig nem sokat kellett hivatalokba járnom, de az esetek többségében rendkívül kellemesen csalódtam és végre valamiben igaznak bizonyultak a Svájcról szóló pletykák. Előző héten kedden (legalábbis ha jól emlékszem) felkerestem az illetékes hivatalt, hogy jelentsem, hogy megérkeztem az országba és többet is fogok maradni, mint három hónap. Az ügyintézésről és a mikéntekről majd később szólok, de a lényeg az, hogy délelőtt 10-11 óra között érkeztem meg, amikor is az összes ablaknál ült valaki és éppen ügyet intézett (nem ám, mint a magyar kormányablakoknál). A kinti váróban a sorszám húzása után szemrevettem a többieket - összesen hárman voltak előttem, akik csendben, olvasgatva vártak, mert itt nem kell és nincs is miért höbörögni. Szépen leültem, nézelődtem és persze vártam - mindössze 15 percet kellett várakoznom, hogy én is sorra kerüljek, ám az ügyintéző egyből elnézést kért a hónap eleji elképesztő tömegért. A második alkalommal (vissza kellett vinnem egy másik papírt) szintén sorszámot húztam, leültem, majd körülbelül 1 perc múlva már mehettem is. A szükséges papírok átnyújtása után az ügyintéző hölgy látván és hallván, hogy nem igazán beszélem a svájci németet mindent szépen megoldott egyedül, hisz az összes infót kikereshette a papírokból. Ezzel persze nem csak az én életemet könnyítette meg, de gyorsabban is haladtunk, így cirka 5(!!!) perc alatt sikerült elintéznem a regisztráció első felét.
Következzen még egy érdekes sztori az idő fontosságáról és arról a fránya várakozásról, ami megviseli a svájci lelkeket. Az előzőleg bemutatott regisztrációs ügyintézéshez fotót is kellett csatolnom, de mivel útlevélfotó nélkül jöttem az országba, így a második körös ügyintézés előtt egy helyi fényképészt is fel kellett keresnem. A netes címkikeresés után gyorsan meg is lett a 2 utcányira lévő üzlet, ahova betérve a fényképészlány mindössze 4 perc alatt elkészítette a fotókat. Itt felhívta a figyelmemet, hogy sajnos az azonnali fotókra is várnom kell, míg kinyomtatja, így szívesen megkínálna vízzel, üdítővel, gyümölcslével vagy kávéval, attól függően melyiket szeretném. Mondtam, hogy köszönöm szépen szerintem azt az 5 percet ki fogom bírni míg kinyomtatja a képeket. Egyből el is sietett az üzlet másik felébe és kerek 2 perc alatt kinyomtatta a képeket. Szóval itt nem ám úgy mennek a dolgok, mint otthon, hogy közben egymással pletyizgetünk a vevő meg vár.
Mi tehát a tanulság? Svájcban még a perceket is frankban mérik, mert itt az idő tényleg pénz és ezért tisztelnek annyira, hogy gyorsan elintézzék az ügyes-bajos dolgaidat, mert nem csak ők, hanem te is sietsz valószínűleg.
