Már évek óta tervben volt a híres Kéktúra teljesítése, de a nagy kalandozásokból való (ideiglenes) hazatérésem arra ösztönzött, hogy idén végre felvegyük a kesztyűt avagy a túrabakancsot. Így hát anyu (potenciális tettestárs) idén a születésnapjára a csoki-virág-ékszer kombó helyett egy Kéktúra könyvet és nordic walking botokat kapott. Így kezdődött az 1165,3 kilométer hosszú kalandunk...

7,8 kilométerből varázsoljunk 15-öt

Július 21-én reggel felkelés után a felhős eget bámulva azon gondolkodtam, hogy mekkora szívás a budapesti mókuskerékből egy pancsolós keszthelyi hétvége reményében hazautazni, hogy aztán az ember lánya kifogja a legrosszabb időjárást, ami csak lehetséges. A reggeli kávé és ébredezés közben azon agyaltunk, hogy mi a legjobb program... Persze felvetődött a Kéktúra is, de aki ismer az tudja, hogy három különböző térképpel felszerelve, pontos leírásokkal, a létező összes látnivaló minilexikonával a zsebemben indulok általában csak útnak. Némi veszekedés és kapkodás után persze elindultunk, felettébb felkészületlenül, túlöltözve, túl kevés vízzel, napvédelem nélkül. Mivel az autóval való kezdőpontig eljutás nem játszott, vinni-felvenni pedig senki sem tudott volna minket, így a nomádabb módszerek mellett döntöttünk. Mivel nincs sok szabadidőnk, már a kezdetekkor tudtuk, hogy számunkra esélytelen az egyik végpontból a másik irányába való fokozatos haladás, a szakaszok egyben való teljesítése és a többi, így mi az összevissza, pecséttől pecsétig módszert választottuk. A kiválasztott szakasz (Sümeg - Keszthely)  22-es etapja mellett döntöttünk, ami a Gyöngyösi csárdától halad Hévíz felé egy 7,8 km hosszú úton. Keszthely kertvárosából kisétálva lett volna esélyünk elcsípni az amúgy elég ritkán járó buszt, hogy kibuszozzunk a csárdához, de a mindenhova autóval közlekedő anyu a könnyed és kellemes gyaloglás reményében ezt elutasította. Hiába mondtam, hogy az autóval pár perc alatt teljesíthető út gyalog legalább 5 kilométer, ami az időközben előbújt nap perzselő sugarai alatt, az autóút szélén nem lesz olyan vicces...

Pecsétmánia

Most ugorjuk is át pár órányi szenvedést és jópár kilométert. A csárdához megérkezve felfedeztük a szemközti buszmegállóban, illetve a csárda melletti villanypóznán függő fém pecsételőket, a hozott tintapárna segítségével pedig bevéstük a pecsétet. A helyszínen található pecsétek ugyanolyanok, de mi megfogadtuk, hogy mindent bevésünk a füzetünkbe, így a második ment a jegyzetek részhez. 

Betyárok, szomorú füzek és temetők

A csárda kifejezetten látványos, amolyan igazi sztereotip csárda. Az 1728-ban épült nádfedeles épület a bakonyi és zalai betyárok egyik kedvenc helye volt, nevét a közelében csörgedező Gyöngyös-patakról kapta, amely a partján álló nyárfákon élősködő fagyöngyről lett elnevezve. A műemléki védelem alatt álló épület izgalmas haramiatörténetekkel is várja az oda látogatókat, hisz a csárdához köthető Vak Illés és Kőkes Pista legendája is. Az állítólag menekülés közben agyonlőtt betyárok sírja az épületek melletti hatalmas fűzfa alatt rejtőzködik. Innét egy patak miatti hatalmas kerülővel az út menti kőkeresztig haladtunk, majd a hivatalos turistaútra rátérve egy eldugott temetőig (Karmacsi Izraelita Temető) mentünk. Pár éve ezt a helyet már felfedeztük, mert irtózatosan izgatta a fantáziám és a kíváncsiságom az útról is látható titokzatos hely. Innét már csak tűző napsütés, homok, fullasztó hőség várt volna ránk, ha el nem szórakoztatjuk magunkat. A szakaszon rengeteg a szeder, így bőven lakmároztunk, illetve a zöldellő dombokban is kigyönyörködtük magunkat.

Árpád-kori templom

Egregybe érve sikerült túlmenni az eredeti úton, amit amúgy utána sem találtunk meg, mert hiányosak a jelzések, szóval érzésre felkanyarodtunk a dombon és meg is lett újra a turistajelzés. Ezután az Árpad-kori Szent Magdolna templom fele vettük az irányt. A műemléki védelem alatt álló római katolikus templom valószínűleg 1230 körül épült, ám az oklevelek csak 1341-ben említik először, ebben az időben Alexandriai Szent Katalin volt a védőszentje. A törökök által megrongált kőtemplom felújítását, átépítését, külső-belső díszítő festését 1731-ben végezték el, ekkor újraszentelték, ezúttal Szent Magdolna tiszteletére. Ezt követően a templomot több alkalommal restaurálták. Szerencsékre a sírokon lévő virágok miatt volt egy vízcsap a temetőkertben, így legalább a kezünket és a tarkónkat meg tudtuk mosni és kicsit felfrissülni a közel 35 fokban.

Egregyi fröccs

Persze Egregy pincéi között barangolva a fröccsöt sem szerettem volna kihagyni, ám legnagyobb bánatunkra a legtöbb hely csak 15 óra után nyitott. Szerencsénkre a Vilmos Pince már nyitva volt délidőben, így anyu fél liter citromos limonádéval, én pedig egy rozé házmesterrel leöntöttük az út porát. Egy könnyű ebédet is elfogyasztottunk, bar a rekkenő hőségben nem volt nagy étvágyunk. A pincér meg is jegyezte, hogy a Kéktúra nem is olyan népszerű, mert nincs olyan őrült, aki ennyit rohangálna az országban, másrészt ilyen melegben meg főleg senkinek sem jut eszében túrázni.

Már megint egy sír

Innét az egregyi pincék között, a Dombföldi utcán elindultunk Hévíz fele, de az útba eső romai kori emlékeket, például az állítólagos római katonasírt sem hagytuk ki. A római katona sírjára vagy más nevén a későrómai téglasírra 1925-ben találtak rá földmunkák, pontosabb szántás közben, az egregyi Baráth László telkének keleti végében. A sírban fekvő férficsontváz jobb vállán bronzfibula, a dereka táján pedig bronz övcsat volt. Továbbá egy vaskés, egy üvegedény töredékei és egy II. Constantinus korabeli bronzpénz is előkerültek a sírból. Az egregyiek körében hamarosan elterjedt az a szóbeszéd, hogy a sírban egy római katonatiszt nyugodott, aranypénzekkel és katonai érdemjelekkel együtt. A régészeti feltárást dr. Csák Árpád, a Balatoni Múzeum igazgatója végezte el. A leleteket a keszthelyi Balatoni Múzeumban helyezték el, ahol azok a második világháború során megsemmisültek. A téglasírt azonban nem bontották szét, így az a csontvázzal együtt eredeti állapotában tekinthető meg (hiszi a piszi). Érdekesség, hogy Kosztolányi Dezső 1934-ben itt járt, s megtekintette a „római hadvezér” sírját.  Egregy című novellájában erről az élményéről szól.

Párakapuk és helyi járat

Mivel Hévíz éppen teljesen fel volt túrva a csatornázás, útépítés miatt, így a túra útvonalát követve gyorsan haladóra fogtuk és csak az öntvény látképet, pár tucatnyi párakaput és Deák szobrát fedeztük fel, majd az állomás felé indultunk, hogy a kertvarosba tartó buszra jegyet váltsunk és a váróteremben található pecsételővel begyűjtsük a második stemplinket is és így az első sikeres etapunkat a hátunk mögött tudhassuk. 

Nehézség: 1/5
Táj, látnivalók: 3/5
Útjelzések: 3/5